Hazadnak rendületlenűl
Légy híve, åh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod er,
Mely ápol s eltakar.
A nagy vilagon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredev csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt tortek össze rabigat
Hunyadnak karjai.
Szabadsag! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S nepek hazaja, nagy vilag!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredevi szenvedés
Kér éltet vagy halalt!"
Az nem lehet hogy annyi
szív Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent
akarat Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy job kor, mely után
Buzgo imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött Egy
ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, åh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy vilagon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
|
Magyar, for dit hjemland
Stå fast,
Du er født her, du skal dø her,
Hun er altid med dig.
Led ikke efter et andet fædreland
Og mød dødens time her -
I nød eller i lykke skal du
leve her eller dø.
Fædrenes blod flød gennem disse marker så mange gange .
Jorden har beholdt deres navne
i århundreder.
Her førte Arpad tropperne ind i en herlig kamp for hjemlandet , og
her brød Hunyadi
slaveriets modbydelige åg .
Frihed! Her blev dit
Blodige banner båret
Og de bedste af os faldt
For fædrelandet i kampe.
Blandt så mange pinsler, blandt så mange
ulykker og strabadser,
Skønt udtyndet, men ikke brudt,
bor Vort folk her.
Til verdens folk råber vi,
Overfyldt omkring:
"Vi har gjort os fortjent til retten til at leve et
årtusind af pine."
Det kan ikke være, at så meget blod blev udgydt forgæves , så
så mange hengivne hjerter
ville briste i angst.
Det kan ikke være, at styrke, sind
Og vil for evigt,
Ikke at have overvundet lastens forbandelser,
Løbe ud uden et spor.
Den tid, herlig for evigt,
Skal komme, vil komme,
Når alt, hvad
folket bad om, vil blive opfyldt.
Eller det er fint at dø Han vil
afgøre i kamp,
Og hele landet vil være i blod
under begravelsen.
Folkene vil omringe dit Ungarns grav
og sørge over den afdøde,
de vil drysse med tårer.
Magyar,
stå urokkeligt for dit hjemland,
du lever af det, og du vil blive
dækket af dets land.
Led ikke efter et andet fædreland
Og mød dødens time her -
I nød eller i lykke skal du
leve her eller dø.
|